A Mag Apoteozisa

Romány Pál: Ahogyan történt...

"A Mag-nak az apoteozisát
akartam megcsinálni bronzból...
A mag az egy általános gondolat,
nemcsak a mag, mint növény,
hanem a mag, mint kezdet,
a biológia. . .
Mint gondolat összetartozik
mag és föld és nő..."
Amerigo Tot

Monumentális alkotásról, egyetemünk auláját díszítő domborműről mondta a mottóban idézett gondolatokat az alkotó, Amerigo Tot - Tóth Imre. Még 1981-ben.

 Mi a Mag apoteozisának a története? Azzal kell kezdeni, hogy a korabeli beruházási előírások szerint a bekerülési költség bizonyos százalékában képzőművészeti alkotásokat kellett rendelnie a beruházónak. Az épület tervezője is számolt ezzel. Több pályázatot írtak ki a hatalmas falfelület művészeti célú, méltó hasznosítására, ám sikertelenül. Pető György rektor hangsúlyozta, hogy nem szeretnének valami sematikus megoldást (például Magvető földműves) elfogadni. Maradt tehát az üres fal, közepén egy kicsiny gipsz címerrel.

 Egyik gödöllői utam alkalmával ért a kellemes hír, hogy van egy ígéretes megoldás. Rómából érkezett az ajánlat, Ortutay Gyula akadémikus közvetítésével, akinek a társaságában Amerigo Tot megismerkedett a nagy művészi feladattal. Kész terv volt a világszerte ismert művész fejében, hiszen a kiindulási változat már 1970-ben elkészült és bekerült abba az albumba, amelyet Mario Bologna írt-szerkesztett, s 1976-ban megjelent a római Arco Kiadónál. Az aulában elhelyezett fotomontázst is közölte "Progello per 1'Universita Agraria a Gödöllő, Ungheria" aláírással. A fényképet a rektortól megkaptam.

 A terv és a megvalósítás között hosszú idő telt el. Eredetileg - a Vatikán kiírására - a Szent Péter Bazilika utolsó kapujára készült az Apoteosi det seme című mű. A sokat reformáló pápa, VI. Pál tetszését nyilvánította a pályázatról. Üdvözölte az alkotás organikus, plasztikai formarendjét, gondolati tartalmát. (Érdemes megjegyezni: VI. Pál volt az első pápa, aki az ENSZ közgyűlésén beszélt, aki a Szentföldre látogatott, aki repülőgépre szállt, stb.) A megbízást - szerencsénkre - mégsem Amerigo Tot kapta meg a vatikáni megrendelőktől, hanem egy olasz és katolikus művész. Ez volt a természetes - nyugtázta a döntést a Mester.

 A hazai megvalósítás sem volt egyszerű. A művészvilág új pályázati kiírást követelt a kulturális tárcától, ám az ismét nyertes nélkül zárult. Következtek a finanszírozási akadályok. A pénzügyminiszter kijelentette: nem fizet devizában a szobrásznak, fogadja el a forintot. A művész válasza: itthon akar építkezni, nem gond a "hazai valuta". További probléma: Rómából nem fuvarozható haza 120 négyzetméter bronz, itthon kell a gipszmintát felnagyítani és elkészíteni. A Hungarocamion olasz visszfuvarban elhozta a mintákat, a Petőfi Csarnokban (csak ott fért el) elkészült az eredeti méret, következhetett a bronzöntés, majd a falerősítés(!) az egyetemen, s végül az ünnepélyes átadás 1983-ban. A "Mag megdicsőülése".

 Sokan segítettek. Római nagykövetünket, Palotás Rezsőt külön is meg kell említeni.

 Az avatáson nagy ünneplésben részesült a betegen is résztvevő Amerigo Tot. Megéli még, hogy a Bartók emlékére alkotott Mikrokozmosz a makrokozmoszban című művét felavassák Kecskemét főterén, de 1984-ben ismét kórházba kerül. II. János Pál pápával együtt lábadozik az egyik római kórházban. Decemberre azonban elfogy a remény. Hamarosan már csak szobrai, reliefjei őrzik emlékét a világ számos pontján. És Gödöllőn, az életmű szintézisének számító alkotás, a diadalmas éledés. A Mag apoteozisa, a Kezdet. Amely sohasem teljes, nem lehet programozott. A sziklára hullott magvak felmagasztosulása rendszerint elmarad...

 Az Alkotó a Farkasréti temetőben nyugszik immár 15 éve. A fehérvárcsurgói parasztfiú végleg hazatért. Most lenne 90 éves.

(1999)