Előzetes az egyetemi újság áprilisi számának tartalmából

„Ha viszont lesz egy olyan egyetem, amely fontosnak tartja a sportoló hallgatókat is, akkor több szülő hagyja sportolni a gyerekét, s vállalja az ezzel járó egyébként valós áldozatokat pénzben és időben. Így megvalósulhatna egy életpálya-modell, amely a sport tekintetében nem szakad meg a középiskolánál, hanem az egyetemi tanulmányok végéig kíséri a fiatalokat!” (Szervezettebbé kell tenni a sportéletet – Beszélgetés Balázs Zoltán rektori megbízottal)

„Kell egy kis bátorság. Nem szabad megijedni a magasságtól. Az edzők szeretik, ha tud kötélre mászni a jelentkező. Azután jönnek a rávezető gyakorlatok. Az ember fogja a rudat, különböző méretűek vannak, feláll egy magasabb emelvényre, s onnan lecsimpaszkodik – ez az első lépés.” (Ha technikásabb vagyok, győzni tudok - Beszélgetés Várszegi Tamás országos bajnok rúdugróval)

„Állatorvos szerettem volna lenni, de nem volt kémia érettségi a gimnáziumban. Emiatt a biológiát választottam, elsőként az ELTÉ-t jelöltem be. Tudtam, hogy az MKK-n is lehet biotechnológiát tanulni, ezért erre a karra is jelentkeztem. Az utolsó héten megcseréltem a sorrendet, mert úgy gondoltam, így könnyebben tudok edzésre járni, hiszen Gödöllőn is lakom.” (Én colos deszkát és cserepet török - Beszélgetés Bontovics Babett 2. Danos taekwon-do mesterrel)

„Az első napokban finn tanáraink elmondták, hogy milyen területen kellene fejlesztési tervet készíteni és akkor… beindult a gépezet. A fejlesztésben érintett emberekkel/szervezetekkel történő találkozások után kezdetét vette az elemzési szakasz, amikor az adott helyzetet kellett a legkülönbözőbb módszerekkel elemeznünk (SWOT, A-WOT, meg még az a millió, amelynek alapjaira odakint tettünk szert). (Lőrincz Klára: A finn küldetés)

„Bárcsak itthon is minden nap újdonság és különlegesség lenne, és bárcsak minden magyar szónak, vagy feliratnak úgy tudnék mindig örülni, mint amikor hazafelé megálltunk Salgótarjánban egy benzinkútnál! Bárcsak itthon is mindenki olyan normálisan tudna egymáshoz viszonyulni, ahogyan a magyarok és a lengyelek egymáshoz! (Szászi Hajnalka: Országhatáron túl)

„Meglepődve tapasztaltam, milyen sokan vannak (legalább egy Kárpátalja Expressznyien!) akik keresztül-kasul bejárták a Kárpát-medencét, akik jól értik a magyar sorskérdéseket, s akiknek hobbijuk a vasút és a természetjárás.” (Balázs Gusztáv: Bérceknél magasabban)

Amikor Tormay Károly tevékenykedett, az ország vajúdott. Egyszerre szülte a polgári átalakulást és a nemzeti függetlenséget. Olyan emberekre volt szüksége, akik hittek abban, hogy sikerrel lehet megoldani ezt a feladatot. Tormay Károly ilyen személyiség volt. Életútja pozitív példája a kutató, alkotó, publikáló orvostudósnak, és a nemzet ügyével azonosulni tudó, magyarrá lett hazafinak, a haláláig hű, a meg nem alkuvó, meggyőződése mellett kitartó polgárnak. (Réti (Lantos) László: Útkereső – Egy orvos-vezető portréjához)