Interjú
Hatan ülünk az asztal körül - részlet az egyetemi újság decemberi számában megjelenő rektori interjúból
Lapunk szerkesztési gyakorlatában immár hagyománnyá vált, hogy karácsony előtt interjút kérünk a SZIE rektorától. Szeretnénk ugyanis segíteni az egyetemi társadalmat abban, hogy első helyről jusson mindannyiunk számára fontos, közérdekű információkhoz.
R. L. - B. G.
- Rektor úr, ment-e előbbre velünk a világ 2006-ban?
- Karácsonyi köszöntésként legelőbb is szíves szeretettel üdvözlöm a SZIE minden polgárát. Békét és boldogságot kívánok mindenkinek. Karácsonytól karácsonyig költőien szép időív, de ugye, igazából túl rövid ahhoz, hogy ténylegesen érzékelni-érzékeltetni, mérni lehessen a nálunk végbement-végbemenő, általunk végbevitt, „levezényelt" generális, s a részletekre is kiterjedő változások nagyságrendjét, és - képletesen mondva - tektonikus mélységét. Ki-ki tapasztalja, hogy minden átalakulóban van. Ez az állapot szakadatlan, folyamatszerű. Egyes elemeinek több, más összetevőinek kevesebb idő szükséges ahhoz, hogy meggyökerezve és egymással harmonizálva hibátlanul működjenek. Mindezekre tekintettel elmondhatom, hogy ennek - a közvetlenül a felsőoktatási törvénnyel elindított - folyamatnak a révén az elmúlt esztendőben is sikerült jelentős haladást elérnünk az egyetemi világ nemzetközi trendjéhez történő felzárkózásban. Legyen szabad azt hinnem, azért, mert - s ezt nem dicsekvően, inkább amolyan önbecsülésből mondom - volt víziónk, kiszenvedett fejlesztési stratégiánk, tudjuk, mit akarunk, „mely kikötőbe tartunk". A törvényben előírtak végrehajtásával párhuzamosan, tehát az így adódott tágabb, ugyanakkor szigorúbb mozgástérben igyekeztük megteremteni annak feltételeit, hogy egyetemünk a holnap követelményeinek megfelelni tudó, korszerű univerzitássá fejlődjön.
- A SZIE esetében hogyan fonódik össze a folyamatosság a reformmal?
- Minden fórumon elmondom, hogy a SZIE vigyázza, óvja, védi, becsüli és továbbfejleszti agrárhagyományait. Azért dolgozunk, hogy Gödöllő őrizze és erősítse pozícióját a minőségi agrároktatásban. Látnunk kell persze, hogy az ágazat részesedése csökken a termelésben és a foglakoztatásban. A SZIE jövője tehát nem köthető csupán az agráriumhoz. Nálunk 15-20 éve zajlik az irány és útkeresés arról, hogy merre és hogyan tovább; arról, hogy milyen legyen a modern egyetem. Ennek a gondolkodásnak az eredményei egyre markánsabban jelentkeznek, immár a gyakorlatban.
- Várakozások szerint milyen egyetem lesz a SZIE?
- Azon dolgozunk, hogy a SZIE természeti erőforrás-tudományi egyetem legyen. Hagyományainkra, tudományos-szakmai kapacitásainkra építve, regionális elhelyezkedésünkkel számolva mind intenzívebben haladunk, mélyülünk el a környezettudományokban, általában a környezeti ügyekben. Így a környezet és az egészség, a környezet és az élelmiszerbiztonság kérdéseiben; az e területhez tartozó, kapcsolódó témakörök műszaki, kulturális, társadalomtudományi, természeti vonatkozásaiban, továbbá az élet minőségére, a környezettudatosságra is egyre érzékenyebb társadalmi igények feltárásban és megválaszolásában.
- Miben konkretizálódnak az eddigi rész-előrehaladások?
- Azt hiszem, elég meggyőző, ha „csak" a nagyobb léptékű eredményeket említem meg. Megindult a lineáris képzésre való áttérés. Köszönet illeti azokat, akik ebben a munkában alkotóan részt vettek. Új szakokat létesítettünk és indítottunk. S most a mesterképzést szükséges felépítenünk. Piaci szereplőként gazdálkodunk. A törvényekből eredően ugyanis megnőtt a gazdálkodási szabadságunk, s persze felelősségünk is. Ha hiányunk van, senki nem fedezi; ha forráshoz akarunk jutni, azt magunknak kell kiérdemelni, megnyitni. Jelentősen megváltoztak, megváltoznak az egyetem adminisztratív és szakmai-oktatási struktúrái. A felső vezetés szintjén szenátus alakult, s mellette megjelent a gazdasági tanács, amelynek megítélése a SZIE-n határozottan pozitív: ellenőriz, tanácsot ad, teljesíti a törvényből rá háruló feladatokat. Eközben már megindult az oktatás hagyományos, tanszékekre, karokra alapozott szerkezetének átalakítása, amely valósággal földrengésszerű elmozdulást jelent a megelőző, a fejlődést, a kompatibilitást már akadályozó állapotokkal szemben. Jó, hogy az átállás ütemét illetően sem türelmetlenkedtünk. Partnerségre törekedtünk valamennyi érdekelttel. Megértettük a sokféle okok miatti alkalmazkodási problémákat és együtt kerestük a megoldást. Tartalmi szempontból nézve az új szakmai-oktatási struktúra legfőbb ismérve az, hogy alkotó elemei mátrixba (hálózatba) rendeződnek. Ebben a működési szisztémában nem a tanszék, nem is a kar, hanem a szakok, kutatási programok lesznek a megrendelők. Ők mondják meg, melyik tudományos egységtől (tanszék, intézet, kar) milyen szolgáltatást kérnek, például hány és milyen oktatóra, tantárgyra van szükségük. Gödöllőn karonként 10-12 önálló szervezeti egység formálódik a korábban volt százas nagyságrendű katedrarengeteggel szemben. Azt gondolom - kissé távolabb tekintve -, hogy egész Gödöllőn 10 körüli szakmai-szervezeti egység működik majd a most alakuló, formálódó 30-al szemben. Túlzás nélkül mondhatom, ezek a változások történelmi jelentőségűek, hosszú távra meghatározzák a SZIE jövőjét.
A most záruló év eseményei közé tartozik, hogy Gödöllőn megalakult a Magyar Rektori Konferencia Agrárfelsőoktatási Bizottsága. A bizottság alakuló ülésén dr. Molnár Józsefet választotta elnökének
Balázs Gusztáv felvétele