Környezettörténeti kutatások az erdélyi Magyarbagó határában
Az MTA BTK Régészeti Intézetének honlapja közölt hírt arról, hogy néhány hete megtalálták Erdélyben nemcsak Erdély, de az egész Kárpát-medence egyik legelsőként dokumenált magyar települését. A kutatócsoport tagja Dr. Jakab Gusztáv paleobotanikus, a szarvasi Agrár- és Gazdaságtudományi Kar Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetének intézetigazgató egyetemi docense is, ily módon a felfedezés a Szarvasi Campuson folyó vízgazdálkodási kutatások egyik járulékos eredménye.
Korábban a Régészeti Intézet kutatói „A Kárpát-medence középkori környezettörténete” című pályázat (OTKA K-112318) kereteiben egy 8000 éves lápot vizsgáltak a Nagyenyed közelében lévő Magyarbagó falu határában. Jakab Gusztáv paleobotanikus és Sümegi Pál geológus őskörnyezeti vizsgálatai alapján a lápról kiderült, hogy a medret a középkorban víztározóként hasznosították és a mainál sokkal erőteljesebb tájhasználat folyt a környékén. A környezettörténeti vizsgálatok alapján feltételezni lehetett, hogy akár lakott terület is lehetett a láp közelében, ami nem azonos a mai faluval. Történeti szempontból egy rendkívül izgalmas helyszínről van szó, ugyanis a környéken több olyan település is található (például Magyarlapád vagy Asszonynépe), amelyek már egy 1177-ben összeállított, részletes határjárásban is szerepelnek.
Magyarbagó középkori története Szent István király idejéig nyúlik vissza, amikor a szomszédos Magyarlapád falu – amely ekkor Magyarbagó területét is magában foglalta – királynéi birtok volt, amelyet Gizella királyné 1023-1038 között a bakonybéli apátságnak adományozott, így Erdély egyik legkorábbi, oklevélben is említett települése. Az egykori királynéi birtoklást igazolja a szomszédos Asszonynépe falu magyar neve is, amelynek jelentése ‘királyné népe’. Magyarbagó települési képe a 16-17. században jelentősen megváltozott, miután a falu a ma ismert helyére költözött. Mindeddig azonban nem ismertük a középkori falu pontos helyét. 2019. május 11-én Benkő Elek régész vezetésével az elpusztult, Árpád-kori falu helyét sikerült megtalálni. A munkában, kiváló helyismerete okán, Frink József kolozsvári botanikus volt a Régészeti Intézet kutatóinak segítségére.
Feltételezni lehetett, hogy a falu korábban a Bagó-puszta nevű helyen terült el, hiszen ez az elnevezés valójában elpusztult falut jelent. Ez a kiterjedt völgyrendszert magába foglaló terület a mai falutól mintegy 4 kilométerre fekszik. Egy hozzávetőlegesen 1 hektáros területen nagy mennyiségben kerültek elő egy szántóföldről Árpád-kori és késő-középkori leletek, ami egyértelműen kijelölte az elpusztult település helyét, a fúrások által már korábban vizsgált magyarbagói Feneketlen-tó alatt. Azonosítottak egy mélyen a talajba vágódott régi szekérutat is, amely a mai Magyarbagótól Feneketlen-tó érintésével Bagó-puszta felé haladt.
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy az erdélyi Fehér megye területén a kivételesen korai, 11–12. századi okleveles adatokat és az Árpád-kori településhálózat kiépülését konkrét régészeti leletekkel is sikerült alátámasztani és összefüggésbe hozni a fúrásminták feldolgozásából adódó környezettörténeti következtetésekkel.
