Kosáry Domokos-emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián
A 100 éve született Kosáry Domokos (1913-2007) Széchenyi-nagydíjas történészre, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökére emlékeztek az MTA székházának dísztermében május 14-én a Filozófia és Történettudományok Osztály tudományos ülésén. Az eseményen előadást tartott az Akadémia jelenlegi elnöke, Pálinkás József és az ebben a tisztségben Kosáry Domokost követő Glatz Ferenc.
Egyetemünk is részese volt az emlékülésnek. Solti László, a SZIE rektora, az MTA r. tagja, a tudósnak a jogelőd Magyar Agrártudományi Egyetem könyvtárában végzett munkáját ismertette. A közönség soraiban a Kosáry Domokosról elnevezett könyvtár és levéltár munkatársai is jelen voltak.
Az előadóknak nem volt nehéz dolguk, mert akiről szóltak, az megalapozott ismeretekkel és határozott véleménnyel rendelkezett „a magyarok 33 nemzedékéről”; alakítója és szenvedője, alanya és tárgya volt a huszadik századnak; életútján „délibábok helyett a Sarkcsillag” szerint tájékozódott; a tények kérlelhetetlen tiszteletén alapuló szenvedéllyel bontogatta nemzeti sorskérdéseink szálait, polgári érzékenységgel és européer szemlélettel vitatkozott történelmi személyiségekről és történészi álláspontokkal.
Kosáry Domokos életútja példázza, hogy – különösen „Kárpát-Európában” – történésznek lenni életveszélyes. Ez azonban még nem minden, mert miként pályatársa, Ormos Mária akadémikus fogalmazott, csak annak szabad hivatásul választani a történész szakmát, aki azt szenvedéllyel képes művelni. Az akadémia volt elnöke mindezt átélte és rendelkezett a követelményként megfogalmazott tulajdonsággal.
Az előadók sokoldalúan foglalták össze a történész széles körű pályafutását. Az előadások egy részét a magyar történelem általa vizsgált korszakai, más részét pedig az alkotómunka színterei szerint csoportosították. Bemutatták a közéleti embert is, aki már életének húszas éveiben a szellemi és politikai elit részesévé vált, majd akit az ötvenes évektől mellőztek, börtönbe vetettek,… a rendszerváltást követően pedig értékőrző figyelemmel reformálta meg az Akadémiát, javaslatára alapította meg az MTA a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát és elősegítette európai integrációnkat.
Kosáry Domokosnak nem volt sem könyvtárosi, sem agrártudományi végzettsége, de tehetsége, felkészültsége, a minőség iránti elkötelezettsége, világlátása és világlátottsága olyan kezdeményezéseket indított el az Egyetem Könyvtárában, amikre – mindinkább megismerve azokat – univerzitásunk mai polgárai is példaként tekinthetnek.
Jó érzés volt tapasztalni a beszélgetések során, hogy a tudományos ülés résztvevői – köztük Kosáry Judit, Kosáry Domokos lánya – szívesen emlékeznek vissza könyvtárunk és levéltárunk névfelvételi ünnepségére.
Az emlékezések, Hanák Gábor erre az alkalomra összeállított filmje olyan légkört teremtett az Akadémia falai között, mintha ott lett volna közöttünk Kosáry Domokos, felkészülten, okosan és bölcsen, úgy, ahogyan ismertük.
Balázs Gusztáv felvételei
