A múlt és az elődök tisztelete nélkül nem lehet a jelenben új értékeket létrehozni

Méltó programmal emlékezett meg a Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár a névadóról, Kosáry Domokos történészről halálának 10. évfordulóján.

Dr. Tőzsér János rektor köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy Kosáry Domokos 1952-től 1957 novemberi letartóztatásáig dolgozott az egyetemen. Ezen időszak alatt kidolgozta a központi könyvtári koncepciót, könyvtárosként, majd könyvtárigazgatóként megalapozta a mai könyvtár működését, amelyben ma már több mint 370 ezer könyvtári egység található. Mindemellett tudományos és tudományszervező munkája is kiemelkedő volt, neki köszönhető, hogy az agrártörténeti kutatás elindult az egyetemen. Kosáry örökségének továbbvitele, fejlesztése megtisztelő feladat. Kosáry példát mutatott emberi tartásból is. A könyvtárban folyó munkát ma is az ő szellemisége hatja át. Hálás köszönet a múltbeli és a mostani kollégáknak azért, hogy az egyetem könyvtára nem tért le arról az útról, amit Kosáry Domokos kijelölt, zárta mondandóját a rektor.

Az emlékülés első előadását Katona Csaba, az MTA Történettudományi Intézet tudományos munkatársa Kosáry Domokos pályája Selmecbányától az Akadémiáig: egy 20. századon átívelő életút címmel tartotta meg. Az életrajzi adatokat személyes benyomásokkal, anekdotákkal színesítette az előadó. Betekintést adott Kosáry családi hátterébe és bemutatta, hogyan határozták meg az értelmiségi felmenők Kosáry későbbi pályaválasztását. A korabeli „elitképző”, az Eötvös Collegium tagja lett, 1936-os doktori disszertációja szakmaiságával és alaposságával nagy feltűnést keltett a történettudomány berkein belül.

A szigorúan a tudománynak élő, történeti munkáiban az aktuális politikai kurzusok elvárásait negligáló történész életéből az előadó kiemelte azokat a mozzanatokat, amikor az apolitikus tudós közéleti szerepet vállalt. Az 1930-as évektől kezdve aggódva figyelte a nemzetiszocialista Németország erősödését és térhódítását. Teleki Pál megbízásából 1941-ben az USA-ba utazott a magyar külpolitika lehetőségeinek feltérképezésére. 1944-ben a Teleki Intézetben embereket bújtatott, 1956–57-ben pedig az 1956-os forradalmat dokumentálta annak érdekében, hogy annak bukását követően valós kép maradjon fenn az utókor számára. A rendszerváltás időszakában s azt követően dörgicsei háza a magyar értelmiség találkozóhelyévé vált.

Katona Csaba több példát is említett arra vonatkozólag, hogy a különböző politikai rezsimeknek nem sikerült megtörniük a tudóst. Kosárynak a politikai nyomás ellenére is volt bátorsága történettudományi vitákban ellentmondani a hivatalos történelemszemléletet meghatározó Andics Erzsébetnek. Fogsága alatt a különböző retorziók ellenére sem volt hajlandó több, alantasnak tekintett munka elvégzésére. A börtönéveket műveltségének elmélyítésére és írásra használta fel, ekkor született 1981-ben megjelent, Széchenyi Döblingben című kötetének kézirata is. Szabadulását követően a történettudomány peremén, a Pest és Nógrád megyei Állami Levéltár levéltárosaként helyezkedhetett el, mely intézmény a politikai okokból eltávolítottak gyűjtőhelyévé vált. 1966-ban lett ismét az MTA munkatársa. Az előadó kiemelte, hogy míg másoknak az öregkor a tudományos pálya lezárását jelenti, Kosáry pályája 60-as éveinek végétől ívelt fel. Tekintettel a korábbi politikai nyomásra, az 1980-as években néhány év eltéréssel lett az Akadémia levelező, majd rendes tagja, 1990-től 1996-ig két ciklusban töltötte be az MTA elnöke címet. Kosáry Domokos élete végéig dolgozott és kutatott, amit jól érzékeltet, hogy doktori disszertációját jelentősen kibővítve és átdolgozva 81 évesen adta ki.

Kosáry Domokos könyvtári örökségéről Koósné Török Erzsébet, a SZIE központi  könyvtárának nyugalmazott főigazgatója, főkönyvtárosa beszélt. Elmondta, hogy Kosáry mellőztetésének időszakában Gödöllőn töltött évei, szakmai, tudományos munkája, könyvtáros arca sem az egyetemen, sem azon kívül, talán még szakmai körökben sem volt méltó módon ismert, ezért elhatározták ennek megváltoztatását. Az elmúlt évtizedben azon munkálkodtak, hogy bemutassák, milyen kiváló, sokat megélt, nagy tudású embert tudhat korábbi igazgatójának az egyetemi könyvtár. Hozzátette, ő maga pedig igazgató elődjeként is tiszteli. A könyvtár munkatársait törekvésükben az a személyes meggyőződés vezette, hogy a múlt és az elődök tisztelete, megismerésére, az átörökíthető, hasznosítható tapasztalatok átgondolása nélkül nem lehet a jelenben új értékeket létrehozni, s egyben a jövőt biztosító feladatokat eredményesen végezni. Az egyetem vonatkozásában sokat idézett Móricz Zsigmond is igen bölcsen arra tanít történelmi regénytrilógiájában, hogy „A história nem arra való, hogy az ember csak éppen megismerje, mi volt s hogyan, hanem arra való, hogy ami már egyszer megtörtént, tanúságul legyen a későbbi időkben mindenkinek, aki hasonlatos sorsra jut.”

Főigazgató asszony előadása első részében bemutatta Kosáry Domokos könyvtárosként, tudományszervező igazgatóként végzett szakmai munkáját, széles körű tevékenységét. Kosáry Domokos 1952. október 3-án jelentkezik munkára az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárában, és kezdi el ténylegesen szolgálatát. Itt dolgozik különböző beosztásokban 1957. november 14-én történt letartóztatásáig. Az Országos Könyvtári Központ (OKI) ideiglenes alkalmazottjaként, mint az egyetemi könyvtárak előadója került kapcsolatba az intézménnyel még alkalmazása előtt. A központi könyvtári szerepköröket megfogalmazó minta-alapszabályzat tervezetét 1952. január 4-én terjeszti előbb az Egyetemi Könyvtárbizottság, majd az Egyetemi Tanács elé. 1960. májusi szabadulása után 1961 szeptemberében a Pest és Nógrád megyei Állami Levéltár munkatársaként tért vissza Gödöllőre, ahol részt vett az Országos Bibliográfiai Munkaértekezleten. 1995. október 20-án a „GATE Díszpolgára” kitüntetést vette át.  Kosáry Domokos jól ismerte az egyetem épületét, falai közt ette 1945-ben civilként a hadifogolyok szűkösen mért kenyerét.  Még korábban pedig érettségi biztos volt a premontrei rend gimnáziumában.

Könyvtárosként, könyvtárigazgatóként széles körű programot valósított meg. Elévülhetetlen érdemei vannak az egyetemi központi könyvtár létrehozásában, szakmai megalapozásában, szervezetének és működésének szabályozásában. Kiváló szervezői tehetségét kamatoztatva megtervezte a Gödöllőre költözést, mindvégig maga végezte a szakszerű állománygyarapítást, továbbá olvasó-, és kölcsönző szolgálati feladatokat (esti inspekció) is ellátott. Kialakította az állomány használatát segítő katalógusokat, megalapozta az RR különgyűjteményt, és a Segédkönyvtár állományát. Elkészítette a személyzeti állomány fejlesztési tervét, elhatárolta a munkaköröket. Kiépítette a hazai és külföldi cserekapcsolatokat. A hallgatók tanulmányainak segítése mellett törekedett a diákok szépirodalmi ismereteinek bővítésére. Hosszasan lehetne még sorolni, mi mindenre terjedt ki a figyelme a mindennapi munkavégzés során. Tudományszervező igazgatóként nevéhez köthető a központi könyvtár tudományos színvonalúvá alakítása. Két kutatási területet jelölt ki: 1. bibliográfia (könyvtártörténet és –módszertan) 2. agrártörténet.  Időszakában hat kiadvány sorozat hívta fel a figyelmet a könyvtárra. Megalakította az Agrártörténeti Munkaközösséget, s elindította a mai napig megjelenő Agrártörténeti Szemle című folyóiratot. Könyvtárosi munkája mellett folytatta Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című nagy ívű munkáját (1951-1958), melynek 2. kötete 1954-ben jelent meg.

Az előadás második részében az előadó felsorolta, miket tett a nevét viselő könyvtár emlékének megőrzéséért, fenntartásáért. Címszavakban: névfelvételi ünnepség, emléktábla avatása, centenáriumi események szervezése, Kosáry Domokos-díj alapítása, kiállítások rendezése, cikkek, tanulmányok közzététele, Kosáry forráskiadvány megjelentetése.

Kosáry Domokos kényszerű helyzetében is mércét állított és példát mutatott megalapozott tudásával, általános és szakmai műveltségével, széles látókörével, morális tartásával, megtörhetetlen bizalmával. Tanított, s nem utolsósorban dolgozott. Dolgozott határtalan tenni akarással, megalkuvást nem ismerő őszinteséggel és bátorsággal, magabiztos kutatói fegyelemmel. Kiegyensúlyozottsága, jóindulat motiválta gondolkodása és ítélete, derűje, nyílt, tiszta beszéde, logikus érveléssel, lendületes stílusban megfogalmazott írásai, külsőségekben is egyedüli megjelenése megmarad bennünk örökre, mondta Koósné Török Erzsébet.

Az idén 90 éves Lator László költő, műfordító, esszéista Kosáry Domokosról írt megemlékezését Horváth Zoltán egyetemi docens, rendező, a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületének művészeti vezetője olvasta fel.

Az Agrártudományi Egyetem 1956-os eseményeiről Kissné Bognár Krisztina, a VERITAS Történetkutató Intézet főlevéltárosa, a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár egykori levéltárvezetője tartott előadást. A gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatóit, hallgatóit is elérte a forradalom szele. Az előadó kronológiai sorrendben ismertette az egyetemen zajlott eseményeket. Már 1956. október 18-án megfogalmazásra kerültek az első hallgatói követelések, részt vettek az október 23-án tartott budapesti tüntetésen, megválasztották az Ideiglenes Nemzeti Tanácsot, majd Ideiglenes Forradalmi Bizottság alakult, amelynek Kosáry Domokos is tagja volt. November 21-én újra megkezdte működését az Egyetemi Tanács, és december 7-én szervezeti kérdésekkel foglalkozó bizottság jött létre. A budapesti Gépészmérnöki Főiskolán, amely a későbbi gödöllői gépészmérnöki kar jogelőde volt, szintén fontos események zajlottak. Sajnos, áldozatokról is be kellett számolni, négy egyetemi áldozatról van tudomásunk. Kissné Bognár Krisztina a forradalmi eseményeket követő számonkérés, megtorlás ismertetésével zárta előadását.

Kosáry Domokos és a Görgey-kérdés címmel Fóris Ákos, a SZIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár levéltárosa tartott előadást. Kosáry egyik fő műve A Görgey-kérdés és története, amely az 1936-ban megvédett és kiadott doktori disszertációja volt. Az ifjú történész célja az volt, hogy a Kossuth-Görgey szembenállás utóéletét „a napi politikával való érintkezés helyett” „kizárólag történeti módszernek” alávetve vizsgálja meg. Kosáry szerint az ún. Görgey-kérdés alakulása – és ezen belül a szabadságharc megítélése – a szakirodalomban és a közvéleményben „maga is olyan történeti jelenségnek, folyamatnak tekinthető, amely szinte diagramként jelezte a hazai politikai irányzatok mozgását, küzdelmeit. Téves értelmezései, negatív tünetei ugyanis általában abból adódtak, hogy közvetlenül függésébe került olyan politikai tendenciáknak, amelyek saját igazolásuk céljából igyekeztek a történeti múltat felhasználni, vagy éppen módosítani.” A monográfia második, jelentősen átdolgozott és kibővített 1994-es kiadásában az MTA elnöki tisztét betöltő történész leszögezte, hogy az tette lehetővé művének megírását az 1930-as évek derekán, hogy „a forradalom és szabadságharc megítélése mindenesetre kiszabadult a pártpolitika közvetlen függőségéből.”

A kötet nem csupán Görgey Artúr utólagos megítélését, hanem a szabadságharc hadvezérének 1848/49-es szerepét is értékeli. Kosáry megállapította, hogy Görgey „a magyar szabadságharcnak nem árulója, hanem kitűnő, és a hazájához mindvégig hű hadvezére volt.” A történész által felvázolt portréban Görgey nem a politikai játszmák intrikusa, hanem a hazájáért és a katonáiért felelősséget vállaló katonatiszt. Figyelme elsősorban nem a politikai, hanem a katonai kérdésekre összpontosult.

Kosáry Kossuth vidini levélben megfogalmazott vádjait áttekintve arra jutott, „hogy a nemzeti önbizalom félreismert kérdését az egykori politikai céloktól függetlenül kell megítélnünk. A nemzetet a kétségbeesésből nem az árulás tudata, s nem a »bűnbakra« zúduló átok emelte fel, hanem a kitartás hirdetőinek nyugalma.  Az »árulás« az emigráció gondolkodásának volt feltétele, s nem a passzivitás politikájával függött össze. A Görgey-vádat nem a nemzet, hanem a menekültek politikai önbizalma kívánta meg. Ha a túlerő győzött, elhitetni a nemzettel ennek ellenkezőjét: hamis nemzeti illúzió ápolása.”

Az emlékülés a kamarakiállítás megtekintésével zárult, mely Kosáry Domokos XX. századon átívelő életét, tudományos, szakmai tevékenységét mutatja be. A magyar és a világtörténelem eseményei szolgálnak személyes története hátteréül. A Szent István Egyetem jogelőd intézményében, annak központi könyvtárában végzett tevékenysége kiállított eredeti dokumentumok felhasználásával kerül bemutatásra. A kamarakiállítás 2017. év végéig tekinthető meg a könyvtárban.

A megemlékezést megtisztelte jelenlétével többek között Hanák Gábor történész, filmrendező, Ferch Magda, az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) volt ügyvezető titkára, Palkovics László és Tóth Tamás professzorok, egyetemünk rektorhelyettesei, Molnár József professor emeritus, az Egyetemtörténeti Bizottság elnöke, Füleky György professor emeritus, Kosáry-díj kitüntetett, Horváth Tamás, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) Mezőgazdasági Szervezetének elnöke.

H. Gy.