Gyászhír - elhunyt Dr. Sipos András

Fájó szívvel tudatjuk, hogy Dr. Sipos András nyugalmazott arborétum igazgató, aki 1984-1998 között irányította a Szarvasi Arborétumot, 2016. október 27-én elhunyt.

Sipos András dr. (Csepreg, 1932. júl. 6.) tud. tanácsadó, ny. igazgató. Szülei: Dr. S. Gábor, Harwich Irén. Felesége: Román Elvira okl. vegyész. Iskolái: Berzsenyi Dániel Gimn., Sopron, 1951; Erdőmérnöki Főiskola, Sopron, 1955, okl. erdőmérnök; DATE, 1966, okl. agrármérnök. 1973, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Pályája: 1956–1961 között a Gödöllői és Kelet-bükki Állami Erdőgazdaságoknál erdészetvezető, 1961-től 1971-ig az ÁGOK Szendrői Kutatóállomásán és a Kompolti Kutató Intézet putnoki állomásán volt tudományos munkatárs. 1971-től 1983-ig az Öntözési Kutató Intézetben tudományos főmunkatárs; 1984–1998-ig, nyugdíjba vonulásáig, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szarvasi Arborétumban tudományos főmunkatárs, majd igazgató. 1998-tól ugyancsak a KÉE Szarvasi Arborétumban tudományos tanácsadó. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen 1991-től címzetes egyetemi tanár, az Egyetemi Tanács tagja, a TSF Tanácsának állandó meghívottja, a DATE Tanácsának külső tagja. Az MTA Békés Megyei Tudományos Testület elnöke, az MTA SZAB Víz- és Környezetgazdálkodási Munkabizottság elnöke, a Tessedik Sámuel Oktatási Kutatási Szövetség egyesületi elnöke, a Körös-Maros Nemzeti Parkért Egyesület elnöke, a Magyar Arborétumok és Botanikuskertek Szövetsége elnökségi tagja, az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége ügyvezető elnöke, a SZIE kihelyezett Nö- vényalkalmazási Tanszékének vezetője, a Körös-völgyi Regionális Kapcsolat- tartó irodavezetője. Kutatási tevékenysége a talajvédelem-talajhasznosítás, majd az Arborétum ökológiai viszonyainak és azok változásainak feltárása témakör- höz kapcsolódott. Írásai: A rét és legelőgazdálkodás időszerű kérdései Borsod megyében, Miskolc, 1963, társszerző; A melioráció kézikönyve, társszerző, 1977; Legeltetés, a gyepgazdálkodás legújabb eredményei, témadokumentáció, társszerző, 1977; Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken, társszerző, 1992; Szarvasi Arborétum, Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtára. 17 tudományos cikket, dolgozatot jelentetett meg, további 14 tanulmány, tanulmányterv és 99 egyéb szakmai anyag: tanulmány, beszámoló, jelentés, tervvázlat szerzője. Kitüntetései: MAE Aranykoszorús jelvény, 1968; Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1978; KÉE Jubileumi Plakett, 1986; Nagyváthy János Emlékérem, 1990; Az „emberi környezetért” Kitüntető Jelvény, 1991; „Békés Megyéért” kitüntető díj, 1995; „Szarvas Városért”, „Alföld turizmusáért”, „Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt” kitüntetés, 1999; Pro Nature díj, 2009. Kedvtelései: kert- építés és fenntartás; ház körüli barkácsolás, famunkák.