Diplomaátadó ünnepség a Tájépítészeti és Településtervezési Karon
A Tájépítészeti és Településtervezési Kar március 6-án tartotta diplomaátadó ünnepségét a Budai Campuson. Ünnepi beszédet dr. Fekete Albert dékán mondott. Az elmúlt év fontosabb kari eredményeit, oktatóik és hallgatóik sikereit dr. Boromisza Zsombor dékánhelyettes foglalta össze. A kar legmagasabb elismerésében, az Ormos Imre Éremben dr. Demjén István részesült.
Dr. Fekete Albert a következő gondolatokkal bocsátotta útjukra a most végzett hallgatókat:
„Tisztelt Végzős Hallgatók, Tisztelt Elnökség, Tisztelt Kollégák, Tisztelt Vendégek!
Mindannyian ismerjük a sikeresen elvégzett munka nyomán fellépő felemelő érzést: szép lett, jó lett, pont ilyennek képzeltük el, meg vagyunk elégedve az eredménnyel, meg vagyunk elégedve önmagunkkal. A sikeres alkotó tevékenység - azon kívül, hogy az önkifejezés egyik legjobb módja - rendkívül jó hatással van az agyműködésre: hozzájárul a kreatív gondolkodáshoz, a fizikai és szellemi aktivitás növeléséhez, általában a pozitív életszemlélethez, és jelentősen csökkenti a stresszhormonok szintjét a szervezetben. Ezt a nagyszerű élményt élték át többször is az egyetemi évek alatt diplomaosztó előtt álló fiatal kollégáink, és élik át most is, a diploma átvételének pillanatában.
Az alkotás örömforrás, aktív pihenés. Bizonyára hallottak már a flow-élményről, arról az alkotói állapotról, amely során megszűnik az idő, belefeledkezünk a pillanatba. Egy módosult tudatállapot ez, ami boldogságot okoz és felszabadulttá tesz. Ilyenkor a létezés átmenetileg szünetel.
Mindenki kreatív, és kifejező tud lenni, ha támogató környezetben dolgozik. Ezt a támogató környezetet szerettük volna Önöknek is megteremteni a képzés során. Alapelvünk, hogy mindenki abba az irányba tervezzen, alkosson, amelyhez megvannak az adottságai és, hogy az Önökben szunnyadó alkotói hajlam kibontakozhasson. Nem stílusokat és nem sémákat akartunk átadni Önöknek, hanem módszereket, amelyeket használva ki tudják alakítani saját stílusukat, formavilágukat, alkotói ideológiájukat, és kibővíthetik, gazdagíthatják a tájépítészet jelenlegi kereteit.
Tudom, hogy némelyekben felmerül a kétség arra vonatkozóan, hogy vajon sikerült-e mindent elsajátítani az egyetemi évek alatt? Megtanulták-e rendesen a leckét? Jó válaszokat adnak-e a felmerülő kérdésekre, kihívásokra?
Ne féljenek, és ne kétkedjenek. Merem állítani, hogy megtanulták, egyébként nem ülnének ma itt, tetőtől talpig talárba öltözve. Ha még mindig kétségeik lennének, akkor azt se feledjék, hogy az egyetem nem arra való, hogy befejezett szakembereket termeljen ki. Az egyetem célja, hogy színvonalas képzést adjon, amelyre támaszkodva növendékei idővel a gyakorlatban kiemelkedő szakemberekké válhatnak… Oktatói szemléletünk szerint a hallgatót alaposan fel kell szerelni a hosszú és izgalmas szakmai útra, de nem kell azon kézen fogva végigkísérni. A felszerelés az egyetem feladata, a többi az Önök akaratán, ügyességén, szorgalmán és emberi hozzáállásán múlik. Hiszem, hogy egyetemi tanulmányaik során szert tettek mindarra a tudásra, méltóságra és szeretetre, amely segíti Önöket abban, hogy ne csak diplomások, hanem értékelkötelezett értelmiségiek legyenek.
A tájépítészetben és a településtervezésben a hely ismerete és megértése elengedhetetlen a kellőképpen megalapozott munkavégzéshez. Az alkotás folyamata a megismeréssel kezdődik, s ahhoz, hogy a feladatot megismerjük, szigorúan be kell tartani a helyszínelés öt alapszabályát. Ezek a következők:
1. Gyakran menj ki a terepre: a tájépítészet nem irodai munka; autózz, szekerezz, biciklizz, lovagolj, stoppolj, sétálj, pihenj; járd be többször is a helyszínt és környékét - télen, nyáron, reggel, este, hét közben, hétvégén, amikor csak teheted; erre sose sajnáld az időt!
2. Ne csak kimenj, hanem időzz is el odakinn: éld át a tájat. Várd meg amíg megnyúlnak az árnyak, amíg összecsípnek a szúnyogok, izzadj a napon, fázz a szélben, idegeskedj a dugóban, állhatatosan tűrd a szagokat és a zajokat, élvezd a látványt és az illatokat, hiszen az illatok ébresztik fel legmélyebb emlékeinket, kreativitásra serkentenek; érezz minden érzékszerveddel, az egész testeddel.
3. koncentrálj a lényegre: a táj nagy. Akárhol is vagy, akármi is a feladat, találd meg a nagyban a kicsit, az univerzumban a csillagot, a sokaságban a lényeget; figyeld az élőt és az élettelent; vedd észre az összefüggéseket; rajzolj és fényképezz; ne csak nézz, hanem láss is!
4. áss mélyre: ismerd meg a hely történetét, értelmezd a helyneveket, igyál helyi bort, beszélgess a helyi lakosokkal; a hely több mint gondolnád; Hamvas Béla szerint a hely festmény és rajz, és nincs belőle több, csak egy. A hely barátságos, vagy ellenszenves, félelmetes, vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, … Két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat.
5. legalább egyszer szegd meg a szabályokat: hágd át a telekhatárt, mássz át a kerítésen, less át a lyukon, parkolj tilosba, lépj a fűre, tépj le egy szál virágot – a szabályokat megszegve „törvényen kívülivé” válsz, így érzékeid megsokszorozódnak, átlépsz egy új dimenzióba, és olyan dolgokat is észreveszel, amelyekre egyébként nem figyelnél
Mindezeket megszívlelve a felkészülés során nem csak megismerik, hanem meg is értik a helyet, annak jelentőségét. Nem csak tervezési alapadatokra, hanem élményekre és barátokra is szert tesznek. Felkészülnek a hasznos és tetszetős alkotásra.
A táj és tervezője kölcsönösen formálják egymást. Ez is az alkotás folyamatának elengedhetetlen része.
Az alkotás tükör is, hiszen a mű bemutatja alkotóját. Ott vagyunk benne, hiszen belőlünk született. Az önismeret kulcsa lehet, mert az alkotáson keresztül képet kapunk valódi önmagunkról.
Az alkotási folyamatban mindig ott van annak a felelőssége – bizonytalansága - izgalma –reménytelensége - lehetősége, hogy valami újat, egyedit hozunk létre. „A semmiből egy új, más világot teremtettem” - írta levelében édesapjának huszonegy évesen Bolyai János 1823. november 3-án. Majd így folytatta: „ ... olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elámultam; mindaz, amit ezelőtt írtam, csak kártyaház a toronyhoz képest.”
Önök könnyebb helyzetben vannak, mint Bolyai János. A tájépítészet és a településtervezés ma már társadalmilag elfogadott és értékelt szakmák, s Európa sok országában ma már vezető diszciplínák. Ma már van Budapestnek főtájépítésze, s reméljük, rövidesen megérjük, hogy országos főkertésszel is büszkélkedhetünk.
A tájépítészet összetett. Nem választja el éles határ sem az építészettől, sem a képzőművészettől. A tájépítészet és a településtervezés nem csupán alkotói műfajnak, hanem egyben kiszolgáló iparnak is nevezhető, hiszen a befektetői szférában is fontos szerephez jut. Ami egyedi és látványos, az eladható, arra marketingstratégiát lehet építeni, és a média világába is bevonható. De ugyanezzel a stratégiával a közösség szolgálatába is állhat. A tájépítészetnek döntő szerepe lehet egy terület vagy városrész felértékelődésében. Számos példa van arra, hogy kiüresedett és lepusztult üzemi területek, hajógyárak, repülőterek, raktárak átlényegülnek. Ilyen pl. Amszterdamban a Westergas gyár helyén fejlődő kulturális és szabadidőpark, Londonban a Greenwich-félszigeten létesült Millenium Park vagy a svájci Winterthurban az egykori Sulzer-Areal ipari terület átalakulása új városrésszé. Budapesten a elsőkként a Millenáris Park, a Graphisoft Park, a Kopaszi gát váltak népszerű közparkokká hajdani ipari területen. Az elfáradt belső városrészek is újjáéleszthetők a tájépítészet eszközeivel, ahogy ezt Budapesten a Gödör park vagy a Belváros új főutcája is példázza.
De Önök előtt újabb kihívások állnak: a hazai és nemzetközi klímapolitikai elvárások, az egészségügyi és ökológiai szempontból elengedhetetlen új zöldinfrastruktúra stratégiák, a hatékonyabb közösségi tervezés és környezeti nevelés kérdései olyan kihívások, amelyek jórészt tájépítészektől és településtervezőktől várhatják a korrekt szakmai válaszokat és megoldásokat.
Önök döntik el, hogy mennyire alkalmazkodnak a napjainkban kialakulóban lévő globális tervezési attitűdhöz, vagy saját útjukat járják. Önökön múlik, hogy milyen mértékben követi majd a magyar tájépítészet az európait, hogy éltetik, vagy inkább újjáélesztik a parkokat az azokat használó emberek aktivizálásával, hogy a természetre hagyatkoznak munkáikban vagy a dizájnra fektetnek nagyobb hangsúlyt alkotásaikban.
Kívánom Önöknek, hogy az itt eltöltött évek, az egyetem falai között megszerzett tudás, a feledhetetlen élmények, tanáraik embersége, barátaik, évfolyamtársaik szeretete, elegendő éltető erőt adjon a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez.
Azt is kívánom még, hogy ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljanak. Mert egy közösség, egy nemzet számára fontos, hogy sokan legyenek, akik a saját életükben sikeresek, de ennél fontosabb, hogy még többen legyenek, akik hasznosak is tudnak lenni. Ez nagy feladat, nem is megy egy csapásra. Kemény Zsigmond szavait idézve: "Kitűnővé egy szerencsés perc alatt is válhatunk; hasznos emberré a fáradtságos évek tesznek."
Jó utat, sok szerencsét! Legyenek boldogok, és ne feledkezzenek meg a köszönetről, amivel hozzátartozóiknak tartoznak azért, amiért önzetlenül segítették, támogatták Önöket a diploma megszerzésében.”
Az ünnepségen a sikeresen megvédett diplomatervek közül a záróvizsga bizottságok elnökeinek javaslata alapján a kar és a szakmai szervezetek jutalmazták a kiemelkedő munkát és tehetséget bizonyító szakdolgozatokat és diplomaterveket.
A jutalmazottak közül a Mőcsényi Mihály-diplomadíjat „Térkategóriák értelmezése Budapest térségében” című diplomatervéért Keszthelyi Ákos Bence tájépítész mérnök hallgató vehette át. A kar további mesterszakos diplomadíjazottjai: Vincze Vivien tájépítész mérnök hallgató, Varsányi Orsolya Heléna tájépítész-kertművész hallgató, Vidák Beatrix Szavéta tájépítész mérnök hallgató, Vida Bertalan tájépítész mérnök hallgató, Magyarosi Dóra településmérnök hallgató. A kar alapszakon végzett hallgatóinak díjazottjai: Moussong Zsuzsanna tájrendező-kertépítő mérnök hallgató, Ducsai Barnabás tájrendező-kertépítő mérnök hallgató, Reitz Angéla tájrendező-kertépítő mérnök, Kenyeres Krisztina tájrendező-kertépítő mérnök hallgató.
A kar hallgatói önkormányzata köszönő oklevelet adományozott a következő végzett hallgatóknak: Kóczán Dalma, Koltai Emese, Lagler Eszter, Nagy Bálint, Németh Nikolett és Szabó Gellért Vilmos.
A Rerrich Béla Tájépítész Szakkollégium okleveleit kapták Biró Kitti, Énekes Anna Katalin, Hauser Andrea, Héjjas Luca Nóra, Juhász Rozália Márta, Kiss Marcell, Kopányi Dorottya, Kovács Laura, Moussong Zsuzsanna, Nagy Bálint, Reitz Angéla és Sunkel Diána Alexandra.
A diplomák átadása, a végzettek eskütétele után a kar legmagasabb kitüntetésének átadása következett. A kar tanácsa egyhangú szavazással úgy döntött, hogy kiemelkedő, több évtizedes táj- és kertépítészeti munkásságáért Demjén Istvánt tünteti ki az Ormos Imre Éremmel. Ormos Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora, a hazai táj- és kertépítészet iskolateremtő egyénisége volt.
Az ünnepségen közreműködött Szczuka Panka és Borcsa.
Fotók: Balázs Gusztáv
