Székelyföldi gyógynövényesek, csíkszeredai SZIE-sek
A székelyföldi Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány gyógynövény-termesztő tanfolyamát sikeresen befejezők közül 25 fő érkezett egy négynapos magyarországi tapasztalatcsere programra. A csoportot Tóth Katalin, a földművelésügyi tárca nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, valamint Jakab István, az Országgyűlés alelnöke fogadta a Parlamentben. A tanulmányút az agrárminisztérium támogatásával jött létre.
A munkacsoport szakmai programjának összeállításában a Szent István Egyetem Gyógy– és Aromanövények Tanszékének munkatársai, valamint az egyetem Kárpát-medencei Agrár és Vidékfejlesztési Innovációs Központja vett részt. A csoport a sóskúti Gyógyfű Gyógynövény Forgalmazó Kft-t, a Pannonhalmi Főapátság Arborétum és Gyógynövénykertjét, a zánkai Gyógynövény-völgy Látogató és Oktatóközpontot, valamint egy Földesen található gyógynövényüzemet látogatott meg. A szakmai kirándulás keretében a székelyföldi munkacsoport tagjai Orfűn, a Magyarok Kenyere Összeöntés Ünnepén is részt vettek, ahol népviseletben adták át jelképesen a Székelyföldről hozott búzaadományt.
A csíkszeredai székhelyű Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány ad otthont a Szent István Egyetem Székelyföldre kihelyezett mesterképzéseinek is. A vidékfejlesztési agrármérnök mesterszakon túl szeptembertől az egyetem vadgazdákat is képez az erdélyi Csíkszeredában. A gyógynövényes csoport tagjai között három SZIE-s hallgatóra leltünk, akikkel az orfűi Magyarok Kenyere program végeztével, Budapestre tartva beszélgettünk.
Bálint Anita, Páll Emőke és Páll Klementina a vidékfejlesztési agrármérnök MSc elsőéves hallgatói. Kérdésünkre megkönnyebbült mosollyal válaszolnak: igen, a második vizsgaidőszakon is túlvannak.
Anita huszonhat éves, egy erdélyi alapképzés elvégzését követően kezdte meg tanulmányait a Szent István Egyetem kihelyezett szakán, Emőke és Klementina viszont már „felnőtt fejjel” jelentkezett újra egyetemre.
- Az egyik legfontosabb jellemzője ezeknek a kihelyezett képzéseknek, hogy az anyanyelvünkön tanulhatunk, otthon, mesterfokozatú diplomát szerezve egy neves magyarországi egyetemről – mondja Páll Emőke.
- Én ugyanitt, a Szent István Egyetemen végeztem az alapképzést. Nekünk már akkoriban ígérték, hogy lesznek mesterképzések. Abban az időben úgy volt, hogy két hetet töltöttünk Magyarországon, ekkor zajlottak az oktatások, a vizsgák pedig otthon voltak. A tanáraink kiutaztak az első vizsgára, s ha az nem sikerült, újra mi jöttünk Magyarországra. Akkor még nem volt internet, nem működött az a videókonferencia-rendszer, amit most használ az egyetem. Jelenleg ennek az eszköznek a segítségével tartják meg az órák és a vizsgák zömét. Ezen túl természetesen személyes konzultációkra is van lehetőség, amikor a tanári gárda kiutazik Csíkszeredába – mesél a Szent István Egyetem korszerű technikai megoldásairól Páll Klementina.
A SZIE komoly hangsúlyt fektet a határainkon túl élő hallgatókkal való aktív kapcsolattartásra. A mostanihoz hasonló tapasztalatcsere programot az egyetem minden évfolyamon indít, szem előtt tartva ezzel, hogy a külhoni hallgatók személyesen is megismerhessék az alma matert.
- Az én kedvenceim a sóskúti és a zánkai programok voltak. Mindkét helyszínen magas szintű szakmaisággal találkozhattunk, de az egész program nagyon tetszik! Rengeteg hasznos információval gazdagodunk – mesél Bálint Anita a négynapos magyarországi tanulmányútról.
Mindeközben egészen kellemes hangulat kerekedik a buszon, ahol székelyföldi sofőrünk jóvoltából remek muzsikákat hallgathatunk. A csapat énekelni kezd és – a busz adta lehetőségek szerint – „táncra” is perdül az autópálya közepén a naplementében.
