Szívügyem a beporzás - interjú Szemerits Eszter Mézkirálynővel

Az emberek sokat tehetnének azért, hogy a méhek helyzete jobbá váljon

Szívügyem a beporzás - interjú Szemerits Eszter Mézkirálynővel

Szemerits Eszter a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának elsőéves növényorvos mesterszakos hallgatója. Az idei évben őt választották a jászberényi Mézvásár és Méhésztalálkozó Mézkirálynőjének. Hogy pontosan mit is jelent ez a titulus, illetve, miért tartja szívügyének azt, hogy felhívja a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére, az alábbi beszélgetésből kiderül.  

Hogyan kerültél a Szent István Egyetemre? Milyen szakot végeztél?

A családomban többen is mezőgazdasági iskolát végeztek. Szüleim mindketten a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem hallgatói voltak.  Nagyapám Gödöllőn végzett agrármérnökként. Mikor a pályaválasztásra került sor, el sem tudtam képzelni, hogy ne mezőgazdasági irányba induljak tovább.  Emlékszem, amikor 2015 decemberében nyílt napra érkeztem az egyetemre, rögtön eldöntöttem, hogy a nagy távolság ellenére ebben az iskolában szeretnék tovább tanulni. Már a környezete is nagyon megtetszett, az iskolát fák és bokrok vették körül minden irányból. Akkor még nem is sejtettem, hogy a decemberi képe szürke árnyéka csak önmagának. Úgy gondolom, hogy a tavaszi időszakban nincs szebb hely Gödöllőnél.

A környezeten kívül még az iskolában lévő élet is nagyon megtetszett: hallgatók jártak-keltek mindenfelé, nyüzsögve töltötték meg az iskola ódon falait. A folyosókon végig sétálva még nem is sejtettem, hogy mennyit fogom nézegetni a vitrinekbe kihelyezett növényeket és állatokat. A könyvtár is nagy benyomást keltett bennem, emlékszem, mennyire örültem, hogy a Méhész Újság és a Kistermelők Lapja is a könyvtár polcain sorakozott. 2016 szeptemberében kezdtem el a mezőgazdasági mérnök alapszakot. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül jó döntés volt. Nemcsak a tananyag sokszínűsége, hanem a szakon lévő szaktársak miatt is.

Miért választottad ezt a szakot?

Kiskorom óta szeretek növényekkel és állatokkal foglalkozni. Az első emlékeim között aktívan él a krumpliföld, ahol órákon keresztül el tudtam játszani, míg a szüleim a közelben dolgoztak. Mindig is tartottunk állatokat: kecskéket, disznókat, tyúkokat, nyulakat. A növénytermesztési és állattenyésztési irány között 18 évesen még nem tudtam dönteni, így köztes megoldásként a mezőgazdasági mérnök szakra esett a választásom, mert ez mindkét területet felöleli.

Miért tartod szívügyednek, hogy felhívd a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére?

Tanulmányaim és tapasztalataim alapján tudom, hogy a beporzás milyen nagy horderejű esemény az élet körforgásában. Ennek ellenére csak akkor tulajdonítanánk neki jelentőséget, ha egyszer nem történne meg. Szeretném, ha minél több ember felfigyelne arra, hogy olyan hétköznapi dolgok, mint például egy üveg lekvár vagy egy kupica pálinka, nem jöhetnének létre a méhek és egyéb beporzó rovarok szorgos munkája nélkül. Úgy gondolom, az emberek sokat tehetnének azért, hogy a méhek helyzete jobbá váljon: elsősorban a biológiai sokféleséget kellene megőrizni, hogy a méhek az egész szezonban nektár- és virágporforráshoz jussanak. Ezért mi is sokat tehetünk!  Kertünkben, erkélyünkön ültethetünk vagy vethetünk olyan növényeket, amelyek a méheket odacsábítják. Gondoljunk bele, hogy a mezőgazdasági növények, mint például a repce és a napraforgó, milyen kevés ideig szolgáltatnak táplálékforrást a méheknek. Az elvirágzás után a méhek számára a határ szinte sivataggá válik, ha nincsenek rétek és kaszálók.

Szívügyem a beporzás, ezért is tanulok növényorvosnak. A méhészeten kívül a növényvédelmi munkákba is belelátok. Ez jó lehetőséget adhat arra, hogy a gazdák és a méhészek közötti konfliktusokat segítsem feloldani. Szeretném, ha látná mindkét fél, hogy össze kell tartani, hiszen egyik sem létezhet a másik nélkül. 

Ebben az évben megválasztottak a jászberényi Mézvásár és Méhésztalálkozó Mézkirálynőjének. Kihasználod az ezzel járó ismertséget arra vonatkozóan, hogy a gazdák és méhészek érdekei közelebb kerülhessenek egymáshoz?

Méhész körökben a Mézkirálynő fontos szerepet tölt be. Aktívan részt vesz a méhészeti rendezvényeken, azokat ünnepélyesebbé varázsolva.  Minden méhész tudja, hogy nincs erős méhcsalád „méhkirálynő” nélkül, így ez egyfajta szimbóluma az összetartozásnak. Mikor megláttam a felhívást, hogy keresik a következő év Mézkirálynőjét, nagyon megtetszett az ötlet, hogy jelentkezzek. Mindig is szerettem a méhekről és a méhészeti termékekről beszélni és sok ötlet jutott az eszembe, hogyan lehetne a népszerűségüket növelni, nem hagyott nyugodni a gondolat, így adtam magamnak egy esélyt és megpróbáltam. A verseny írásbeli, szóbeli és nyilvános szereplésből is állt. Ezek után a hat főből álló zsűri úgy ítélkezett, hogy idén én fogom képviselni a magyar méz ügyét határainkon belül és kívül egyaránt. Szerencsére két csodálatos udvarhölgy, Páprádi Anna Bíborka és Busi Adriána is erősíti a csapatot.

A Mézkirálynő feladata a méhészek képviselete és a fogyasztók figyelmének felhívása a méhészeti termékek jelentőségére. Feladatom, hogy egy éven keresztül minél több kreatív ötlettel, minél több embert szólítsak meg. Szeretnék sok helyen, személyesen is találkozni az érdeklődőkkel. Úgy gondolom, hogy a Mézkirálynői korona rendkívül sok felelősséggel és feladattal jár.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

A jövőben szeretnék a növénytermesztés ágazatán belül elhelyezkedni és mellette a méhészettel foglalkozni. Leginkább a marketing tevékenységre helyezném a hangsúlyt, mert úgy gondolom, hogy így a méhekkel foglalkozás öröme, valamint a megfelelő bevétel is elérhetővé válna.