Tanévnyitó az Ybl Miklós Építéstudományi Karon
Az Ybl Miklós Építéstudományi Karon szeptember 11-én tartották a tanévnyitó ünnepséget, amelyen 50 és 60 éve végzettek jubileumi okleveleit is átadták.
- Optimizmusra ad okot az, hogy Önök az építőiparban tapasztalható recesszió ellenére is az építészetet választották hivatásul. Van tehát jövőbe vetett hitük. A másik örömforrás, számunkra, tanároknak az, hogy bennünket választottak – szólt az elsősökhöz dr. Dombay Gábor tudományos- és továbbképzési dékánhelyettes. - Iskolánk 137 éves fennállása alatt az oktatási rendszer sokat változott, de az alapvető értékeink nem változtak. Az első, amit kiemelek, a gyakorlat orientáltság. A kar oktatói állománya a garancia erre. Mérnöki és építészi praxissal rendelkezünk és az ebből fakadó ismereteket is átadjuk Önöknek. A második az emberi hang. Itt nem futószalagon gyártunk mérnököket. A harmadik: munkakapcsolatunk kölcsönös alapja a tisztelet.
A felsőfokú tanulmányaik alatt élvezett önállóságuk felelősségel is jár. Ettől kezdve naponta kell döntéseket hozniuk, olyan döntéseket, amelyek végzésük után mások életét is befolyásolni fogják.
Osszák be jól az idejüket! Lehetőség szerint éljenek teljes életet, használják ki a főváros kulturális, sport és szórakozási lehetőségeit is!
Itt megtanulják, hogy milyen versenykörnyezetben dolgozni, hiszen versenyezniük kell társaikkal ösztöndijért, külföldi oktatási lehetőségért. Az együttműködést is elsajátíthatják és akkor az egyetemi éveik alatt kialakult kapcsolataik végig kisérhetik pályafutásukat.
A várható nehézségek között is szeressék, amit választottak, mert itt lesz a szakmából hivatás és az lesz a különbség a diplomák között, hogy szeretettel vagy küszködéssel szerezték meg az oklevelet.
Ha szakmai példaképet keresnek maguknak, tanulmányozzák Ybl Miklós életét, akiben a mérnök határozottsága és az építész zsenije ötvöződött.
- Nagyon jó, hogy itt vannak és köszönjük hogy itt vannak, mert jelenlétükkel egy generációs híd jön létre az ifjak és a tapasztaltak között - szólt az öregdiákokhoz dr. Markó Balázs dékán a jubileumi oklevelek átadása előtt. - A fiatalokat pedig a hátsó sorokban, arra kérem, tekintsenek előre és lássák az 50 és 60 éve végzetteket. Nem biztos, hogy mindenki a pályán maradt, de valamennyien ebből az iskolából mentek el és magukkal vittek olyan értékeket, amelyeket két emberöltőn át sem vesztettek el.
Hamvas Béla szerint a térnek száma, a helynek arca van. Ennek a helynek tényleg szelleme van, jó értelemben. Tartást - kitartást, szorgalmat és munkabírást nyertek az itt végzettek. Az építész pályája áldozatot, sok éjszakázást kíván, de megéri azért a belső gazdagodásért, ami többet jelent az anyagi gyarapodásnál.
Akik építettek már valamit, akárcsak homokvárat is, azok tudják, hogy a homokvár építés is sikerélmény. Igaz, ami homokból készül, az összedől. Itt kőből, betonból, vasból kell építeni, szilárd, időtálló építményeket. Arra ösztönzöm tehát a pár perce esküt tett hallgatókat, hogy egyszer majd ők is az első sorban üljenek.
Az ünnepség zárszavában ismét dr. Markó Balázs szólt a jelenlévőkhöz.
- Minden nap, amit a karon töltenek, úgy érjen véget, hogy többek legyenek barátságban és tudásban. Azt szoktam mondani, hogy sosincs felesleges gondolat és feleslegesen meghúztt vonal. Az elrontott, kidobott terv is tanulságos, ha tanulunk belőle. Amikor pedig sikerül jó jegyet kapniuk, az erősítse meg Önöket abban, hogy van értelme a tanulásnak.
Ez azonban csak a kezdet. Amikor én kezdtem a tanulmányaimat, magam is a hátsó sorból néztem előre nagy bizalommal. Azután jöttek a tanárok, az órák és a biztonságérzetem egyre stabilabb lett. A diploma átvételekor voltam a legstabilabb, majd én lettem a legbizonytalanabb a világon. Az iskola falain kívül, a gyakorlatban a tudás csak lámpás a kezünkben. Kreatívnak, önállónak, gondolkodónak kell lenni a szakmában. A gyakorlat erősítheti a magabiztosságot, de ez olyan szakma, amiben mindig kételkedni kell. Itt a tévedés és a hibák hatványozódnak. Egyik vonzza a másikat és abból komoly gondok lehetnek.
A világ egyik legnehezebb szakmáját kezdik tehát tanulni. A föld, a gravitáció itt van velünk, hatnak a szerkezeteinkre. Önöknek, nekünk teherbíróknak kell lennünk.
