Végső búcsú dr. Bíró Ferenc professor emeritustól

2012-11-30 16:55

November 30-án Budapesten, a Fiumei úti temetőben vettek végső búcsút dr. Bíró Ferenc professor emeritustól, jogelőd egyetemünk, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egykori rektorától, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar első dékánjától családtagjai, munkatársai, barátai és tisztelői.

Ravatalánál dr. Solti László, a SZIE rektora a következő beszédet mondta.

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Bíró Ferenc Orosházán született 84 évvel ezelőtt. A tehetséges diák 1955-ben szerzett diplomát az Agrártudományi Egyetemen. Azon kevesek egyike volt, akik az agrárgazdaságtannal, mint új tudományággal az 1950-es évek elején Magyarországon megismerkedhettek. Ez a tudás nyitotta meg előtte a kor stratégiai csúcsintézménye, a Tervhivatal kapuját. Ennek munkatársa, majd egyik felső vezetője lett. Innen került 1981-ben jogelődünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektori székébe.

Az egyetemünk élén töltött 8 év intézményünk egyik aranykora volt. Hatalmas hazai és nemzetközi  kapcsolatrendszerét kiválóan kamatoztatta a GATE érdekében. Rektori évei után dékán lett, tanszékvezető és tanár. Minden pozíciójában kiválóan teljesített. Fölényes tudása birtokában együttműködő volt, figyelmes, nagyvonalú, de a részletekre is figyelő. Ezen tulajdonságai, erényei emberi viszonyait is meghatározták. Jó kolléga, sokaknak jó barát is volt.

A rendszerváltás aktív munkásságának végére esett, és talán még maradt volna benne néhány termékeny év, de ő ezen nem háborgott, hanem egy teljes és sikeres élet tudatában élte utolsó éveit. Több magas állami kitüntetés birtokosaként, és professor emeritusként élvezhette egyetemünk megbecsülését is.

Kedves emlékezők! Ha széttekintünk a világban, minden pillanatban születik egy élet, miközben egy másik véget ér. Látszólag tehát nem történik semmi. De ez csak a látszat. Minden emberi élet hozzájárul valamivel az emberiség kollektív teljesítményéhez. Van, akinek nagyon kicsi a nyoma, míg mások évszázadokra és kontinensekre vannak hatással. Minden élet különböző dimenziójú. A nagy többség csak a család szűk környezetében marad, mások nemzetközi hírnevet érnek el. Bíró Ferenc ravatalánál állva búcsúzóul elmondható, hogy egykori rektorunk, kollégánk, teremtő tevékenysége még sokáig érződik egyetemünk tevékenységében. Felidézik emlékét a rektorsága idején épült objektumok, a kiteljesedő kapcsolatok, melyek az ő idejében születtek és gondolatai is továbbélnek könyveiben, tanulmányaiban, egykori diákjainak gondolkodásmódjában, gesztusaiban.

Bíró Ferenc megtette, ami tőle tellett. Tehetsége, szorgalma, ambíciója együttesen figyelemre méltó teljesítményt hoztak létre. Nekünk, utódoknak az a feladatunk, hogy ne engedjük feledésbe merülni alkotó életének eredményeit. Arcképe ott függ a rektorok sorában. Neve felkerül a GTK neves professzorainak dicsőségtáblájára. Könyvei, jegyzetei még sokáig tudományos munkák forrásai lesznek. Bizonyára emléktábla is őrzi majd nevét. Őrizzük azonban egykori rektorunkat emlékeinkben is, mert az emberi tisztelet időtállóbb mint a bronz vagy a márvány. Nyugodjék békében!

Dr. Bíró Ferenc temetése az Il Silenzio hangjaival fejeződött be.