Gyászhír – elhunyt dr. Monostori István

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 93. évében, 2017. április 20-án elhunyt dr. Monostori István.

1924. december 12-én Sárváron született. Itt végezte elemi és polgári iskolai tanulmányait, amit 1939-ben fejezett be. Tanulmányait a veszprémi kereskedelmi középiskolában folytatta. Érettségit 1944-ben tett, majd a keszthelyi mezőgazdasági főiskolára iratkozott be. Felsőoktatási tanulmányait 1948. június 24-én okleveles mezőgazdasági mérnökként fejezte be az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Keszthelyi Osztályán.

Az Agrártudományi Egyetemen, Gödöllőn 1952. április 8-án létesített munkaviszonyt, az Állattenyésztéstani Tanszéken. Kezdetben a tanszéki Kísérleti Tér telepvezetőjeként dolgozott. Egyetemi tanársegédnek 1952. október 1-jei, egyetemi adjunktusnak 1961. május 1-jei hatállyal léptették elő. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Agrárközgazdasági Tanszékén 1984-ben címzetes egyetemi docens lett. A gödöllői egyetemen egyetemi doktori címet kapott 1960. június 9-én. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1994-ben a GATE tanácsosa címmel tüntette ki.

Oktató-nevelőmunkáját a tanszéken az Általános állattenyésztéstan és a Részletes állattenyésztéstan gyakorlatain, a Lótenyésztés tantárgy előadásain, tantárgyi gyakorlatain fejtette ki.

Oktatói munkája mellett ellátta a tanszék keretében működtetett Egyetemi Lovarda vezetését. Megszervezte és irányította az egyetemi lovaglás-oktatást, és az egyetemi lovassportot. Irányításával számos kiemelkedő egyéniséget nevelt a lovassport számára.

Tagja volt az Egyetemi Sportbizottságnak, és a Gödöllői Egyetemi Atlétikai Club (GEAC) Lovas szakosztályának vezetőjeként is dolgozott. Elnökségi tagja lett a Magyar Lovas Szövetségnek és a szövetség díjugrató szakbizottságát is vezette. Részt vett az országos lótenyésztési koncepció kidolgozásában is. Gödöllőn a május elsejei lovas versenyek főrendezőjeként, a lovas ballagások megszervezőjeként elismerésre méltó munkát végzett.

A lótenyésztési szakismeretével, szakmaszeretetével az egyemen és a hazai szakmai körökben nagy elismerést szerzett.

Munkájának elismertségét számos kitüntetés tanúsítja: Miniszteri Dicséret, 1962; Rektori Dicséret, 1970; Főosztályvezetői Dicséret, 1973; Kiváló Munkáért, 1979, 1986; Pro Universitate, 1995; Életfa Emlékplakett arany fokozata, 2014.

Egyetemi munkaviszonya 1987. április 15-én nyugdíjazása miatt szűnt meg.

Emlékét egykori diákjai és munkatársai is megőrzik. Nyugodjon békében!

Dr. Kozák János
fotó: arablo.hu