Gyászhír - elhunyt Dr. Panyik Gáborné
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Panyik Gáborné a Sör- és Szeszipari Tanszék nyugalmazott egyetemi adjunktusa életének 65.évében, 2017. január 3-án hosszú, türelemmel és alázattal viselt betegség után elhunyt.
Panyik Gáborné – vagy ahogyan a legtöbben ismerték, Cila - Gyöngyösön született, Mátrafüreden nevelkedett szerető családban két testvérével. Gyermekkorát és későbbi életében követett értékrendjét meghatározta a Mátra közelsége, onnan hozta magával a természet iránti rajongását, igényességét, egyenességét, tartását.
Általános iskolai tanulmányait Mátrafüreden folytatta, Gyöngyösön érettségizett. 1974-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem okleveles vegyészmérnöki szakán védte meg diplomáját és szerzett izotópkémikusi szakvizsgát. A szíve azonban visszahúzta szülőhelyére, ahol a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság borászati laboratórium vezetőjeként helyezkedett el. A fiatal és agilis vegyész tehetségére a borászok hamarosan felfigyeltek, és meghívták a Kertészeti Egyetem Borászati Tanszékére. 1986-ban védte meg doktori disszertációját, melynek témája a „Sherryzálás kémiai és biokémiai folyamatainak vizsgálata” volt. Egyetemi pályafutását 1991-ben megszakította, három évig termelési igazgatóként dolgozott a Budafok és Hegyfok Kft.-nél, majd 1994-ben visszatért az egyetemre, ezúttal azonban a Sör- és Szeszipari Tanszékre, ahol a szesz- és italtechnológiák oktatására-kutatására kapott felkérést. Mivel a magyar felsőoktatásban hasonló mélységben még sohasem szerepelt a szesz- és italipari technológiák oktatása, ezért mind a tananyagok kidolgozása és fejlesztése, mind a tanszéki infrastruktúra kialakítása a feladata lett. A tanszék technológiai laboratóriumának kialakítása, felszerelése mellett egyedülálló gyakorló üzemet hozott létre, amelyben valamennyi párlatkészítési technológia modellezésére lehetőség nyílik, mind az oktatás, mind a kutatás vonatkozásában.
Szakmai érdeklődése középpontjába a párlatkészítés került. Akkor kezdett pálinkával foglalkozni, amikor az még nem is pálinka volt. Eltökéltségének, céltudatos és áldozatos munkájának nagy része volt abban, hogy a „kommersz” italok visszaszorultak és a magyar pálinka méltó helyére került. Szakmai elismertségét fémjelzik különböző testületi tagságai – Pálinka Céh, Pálinka Nemzeti Tanács - szakértői és vizsgaelnöki teendők ellátása, érzékszervi tréningek tematikájának kidolgozása, szervezése, pálinkaversenyek elnöki tisztjének betöltése, lovagrendi tagsága. Részt vett a Nemzeti Pálinkastratégia kidolgozásában, a pálinka, mint nemzeti kincs (hungarikum) megóvása érdekében, fellépett a kulturált pálinkafogyasztásért, véleményezte a pálinkával kapcsolatos jogszabályok tervezeteit, a minőségvédelem érdekében segített összehangolni a pálinkakészítők szakmai együttműködését, a pálinkaellenőrző hatósággal, szakmai fórumokat szervezett.
Egyik kezdeményezője és kidolgozója volt a Pálinkamester szakmérnök képzésnek, amely oktatásában is aktívan vállalt részt.
Munkásságát számos tudományos közlemény és szakkönyv fémjelzi. 2 könyvet, 4 könyvfejezetet, 56 lektorált tudományos közleményt, 2 konferencia kiadványban megjelent teljes terjedelmű közleményt, 18 tudományos előadást írt, 5 szabadalom társfeltalálója volt. Emellett a média keresett szakértője volt, akihez bármilyen pálinkát érintő kérdéssel fordulhattak.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el (Pro Facultate díj, FM Miniszteri Dicséret, Almási Elemér díj,).
A halála okán érzett szomorúságot csak az enyhíti, hogy értékes életműve további pálinkafőző szakemberek képzéséhez, kutatómunkájának eredményességéhez fog hozzájárulni távozása után is. Személyében a magyar felsőoktatás egy meghatározó, iskolateremtő egyéniségét vesztette el.